A szétszóródás után a zsidóság emlékezetében és imájában őrzi tovább a jeruzsálemi templomot. Ezért gyülekezeti épületei, imahelyei a régi templom felé néznek. Az ókori Palesztinában az első zsinagógák még a bejárati homlokzatukkal néztek a szentély felé, de kb. az i.sz. IV. századtól, már a frigyszekrény fala követi az irányt. Európában ez az irány az észak-kelet.

Jelmagyarázat:

I – előcsarnok
II – női karzatra vezető lépcsőház
III – zsinagógai tér
IV – női karzat
V – Geniza (elrejtés) = kamra
A – elöljárók ülőhelye
B – szegények, vándorok ülőhelye
C – számozott helyek (megvásárolhatók, fő jövedelemforrás)
1 – frigyszekrény
2 – Mizrah- emelvény (felette lóg a nér tamid, másképp: örökmécses)
3 – előimádkozó asztala
4 – rabbi helye
5 – bima (tóraolvasó emelvény)
6 – tóraolvasó asztal
7 – gyertyatartók helye, ált. menórák
8 – kijor (kézmosó) valamint a mattan beszéter (alamizsnagyűjtő) helye

A zsinagóga építési helyét illetőleg voltak megkötések, miszerint vízparton, az adott hely legmagasabb pontján kell épülnie, de a szétszóródásban, gyakran üldözött zsidók ezeket a kritériumokat csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudták megvalósítani. További elvárás volt, hogy az ablakokat magasra helyezzék, hogy a kíváncsiskodó emberek ne zavarhassák a szertartásokat.

A zsinagóga szó eredete a görög „szünagógé” szóból ered, ami gyülekezést jelent, mivel a zsinagóga a közösségi imák színtere, tehát a „gyülekezés háza”.

A héber nyelvben háromféle elnevezés ismeretes, bár mind ugyanarra a funkcióra utal, a jelentésbeli eltérés a méretben, ill. a rendeltetésben van:

- Bét hakneszet (gyülekezés háza): a közös imára, I.tentiszteletre és a Tóra közös tanulmányozására kialakított helyet jelenti. Nagyméretű.

- Bét tefila (imádság háza): a különbség az előzőtől, hogy lényegesen kisebb, klasszikus imaház, építészeti szempontból meg kell, hogy egyezzenek.

- Bét hámidrás (tanház): olyan kisebb méretű imaház, amelyet napközben tanulás, vallási oktatás folyik, de I.tentisztelet céljára is használhatják.

Érdekesség, hogy az ország keleti részén élő hagyományőrző közösségek a kisméretű imaházakat, amelyekben oktatás is folyt stibl, vagy klause néven emlegették.