A bibliából tudjuk, hogy a zsidók első kultuszépítménye, a pusztai vándorlások idején felállított szentsátor vagy más néven frigysátor: Ohel Moéd. Ez a sátor négyszög formában épült, előtte nagy udvarral, amelyben az oltár állt az égő áldozatok számára. Az ohel pedig két részre volt osztva, a szentélyre, illetve a „Szentek Szentjére", a kettőt pedig míves függöny (kárpit) választotta el. A szentélyben állt a kenyér asztala, az arany menóra, és az aranyozott oltár, a Szentek Szentélyében pedig a frigyládát őrizték a törvénytáblákkal.

Dávid király Jeruzsálem elfoglalása után elhatározta, hogy a szentsátort templommá építi, így annak egy állandó helyet adva. A sátort a vándorlás folyamán mozgatták. Az építkezést Salamon király hajtja végre föníciai mesteremberekkel. A templom beosztása analóg a szentsátoréval: udvar, szentély, Szentek Szentélye. A templom épülete nem volt túlságosan nagy, kb. 27 × 9 m volt hosszú, ill. széles, valamint 13,5 méter magas, ebből a Szentek Szentélye 9 × 9 méternyi területet foglalt el. A szentélybe csak a szolgálatot teljesítő papok, a Szentek Szentélyébe pedig kizárólag a főpap léphetett be, de ő is csak egyszer egy évben. A nép gyülekezőhelye az udvar volt.

Salamon temploma az i. e. X. században épülhetett, körülbelül 417 évi fennállása után, babilóniai seregek lerombolták a templomot, kincseit, a frigyládával együtt elhurcolták.

A mai zsinagógákban a Szentek Szentélyére ill., az abban őrzött frigyládára a keleti falban, más néven a mizrah falban elhelyezett tórafülke utal. Ennek a belső tér szintjénél magasabban kell lennie, ezért csak lépcsőkön közelíthető meg. A tórafülkében őrzik a Tórát, Mózes 5 könyvének kézzel írott pergamen változatát. A fülkét függöny, parohet takarja.

A babilóniai fogság után i. e. 516-ban újra felépítik a jeruzsálemi szentélyt, ami később szintén háborúskodások áldozata lett. Heródes i. e. 20-ban fényűző pompával állítja helyre. A templomudvart kétszeresére nagyítja, és az udvar köré nagyszabású építményekkel veszi körül. A jeruzsálemi templomot i. sz. 70-ben a rómaiak pusztították el, és a kincseket Rómába szállították.

A mai zsinagóga őse a babilóniai fogság idején alakult ki. A templom mellett már akkor elkezdtek kialakulni a közös imádkozás, szent iratok tanulmányozása, illetve áldozatbemutatás céljából használt egyéb „gyülekezőhelyek”, ám ezek nem számítottak szent helyeknek. A Talmud szerint Jeruzsálemben a második templom idején már 200 ilyen épületet tartottak számon.