A közös imák feltétele a létszám, a minjan, ami tíz 13. életévét betöltött férfit jelent, ennek hiányában nem lehet a Tórából felolvasni, de rendes temetést tartani sem.
Azokat az imahelyeket is minjannak nevezik, ahol egy család házának egyik szobáját alakítja imahellyé, vagy a háza udvarán épít egy kis imaépületet. Ezeket a minjanokat a tulajdonosáról és annak foglalkozásáról nevezték el, pl.: Debrecenben volt Ullmann vaskereskedő minjan.
Azokat az imahelyeket is minjannak nevezik, ahol egy család házának egyik szobáját alakítja imahellyé, vagy a háza udvarán épít egy kis imaépületet. Ezeket a minjanokat a tulajdonosáról és annak foglalkozásáról nevezték el, pl.: Debrecenben volt Ullmann vaskereskedő minjan.
A Dessewffy utcai zsidó imaterem belülről
A belső tér kialakításánál fontos volt az a szempont, hogy a nemek el legyenek különítve. Kezdetben a nők külön imateremben imádkoztak, betekintő nyílásokkal a zsinagóga terébe, a középkor után a két teret összekapcsolták, de a nőket rácsokkal vagy függönnyel választották el. Később a női imahely a karzatra került, gyakran több szinten is egymás fölött.
Építészetileg a zsinagóga két fő részből áll: az előcsarnokból, illetve az úgynevezett zsinagógai térből. Az előcsarnokban van elhelyezve a bejárat közelébe a rituális kézmosót a kijort. A vízzel való érintkezés a testi és lelki megtisztulást jelképezi, így tisztán, bűnöktől megszabadulva vehetnek részt a hívők a szertartásokon. Mivel a nők csak hallgató, nem aktív résztvevői a vallási szertartásoknak, részükre a női bejáratnál nincs külön kijor.
A zsinagógai térbe vezető ajtó mellé helyezik a perselyeket, alamizsnagyűjtő szekrényeket (mattan beszéter). Ez a zsinagóga egyik legfontosabb tárgya, mivel az irgalom, a jótékonyság gyakorlása Tórai parancsolat.
Az előcsarnokból gyakran nyílik a geniza (elrejtés), egy kis kamra, ahol a felszerelési tárgyakat, ill. a megsérült imakönyveket, Tóratekercseket helyezik, mivel ezek alkalmatlanok használatra. Innen az összegyűjtött iratokat ima kíséretében a temetőben hantolják el, vagy befalazzák őket.
A zsinagógai tér lényegében a zsidó közösség gyülekezési helye, imádkozásra, oktatásra, Tóra tanulmányozásra, de még a XIX. század második feléig az igazságszolgáltatás színtere is ez volt. Így tulajdonképpen ez egy bárhol, bármikor kialakítható profán tér, amely csak a Tóratekercsek elhelyezésével nyeri el „szentségét”.
A zsinagógai térbe vezető ajtó mellé helyezik a perselyeket, alamizsnagyűjtő szekrényeket (mattan beszéter). Ez a zsinagóga egyik legfontosabb tárgya, mivel az irgalom, a jótékonyság gyakorlása Tórai parancsolat.
Az előcsarnokból gyakran nyílik a geniza (elrejtés), egy kis kamra, ahol a felszerelési tárgyakat, ill. a megsérült imakönyveket, Tóratekercseket helyezik, mivel ezek alkalmatlanok használatra. Innen az összegyűjtött iratokat ima kíséretében a temetőben hantolják el, vagy befalazzák őket.
A zsinagógai tér lényegében a zsidó közösség gyülekezési helye, imádkozásra, oktatásra, Tóra tanulmányozásra, de még a XIX. század második feléig az igazságszolgáltatás színtere is ez volt. Így tulajdonképpen ez egy bárhol, bármikor kialakítható profán tér, amely csak a Tóratekercsek elhelyezésével nyeri el „szentségét”.
A Dessewffy utcai zsinagóga belülről
Liturgiai szempontból két fókuszpontja van a térnek, az egyik, ahol őrzik a Tórát, a másik pedig, ahol felolvasáskor helyezik. Előbbi a Tórafülke, utóbbi a Tóraolvasó emelvény, a bima (más néven almemor), ill. az ezen álló asztal, a sulhan.
A zsinagógai belső tér legjelentősebb része a belső mizrah – keleti fal – és az előtte álló néhány lépcsős emelvény, amely a Tóratekercsek őrzésére alkalmas szekrényhez vezet. Ennek két elnevezése ismeretes, az egyik az áron hákodes, amely jelentése szent szekrény, ill. a az áron habrit, amely pedig a Szövetség Ládáját jelenti, a szövetség a mózesi kőtáblákra való utalás. Ezek a szekrények gyakran nincsenek is a falba süllyesztve, hanem csak a két oszlop közé van állítva.
Ennek a két oszlopnak is szimbolikus jelentése van, a bal oldali oszlop neve Boáz, a jobb oldalié pedig Jáhin, az oszlopokat gyakran szőlőinda fonja át, utalva Jákob nemzetségére.
Többször említettük, hogy az áron hákodesnek magasabban kell állnia, ennek jelentése liturgiai szempontból fontos, amikor az előimádkozó a 130. Zsoltárnak megfelelően „A mélységből kiáltok hozzád, Örökkévaló” mondatot mondja, valóban mélyebb szinten álljon. A keleti faltól jobbra áll az előimádkozó állványa az oméd. Ez a gyakorlatban egyszerű olvasóállvány, amelyet az ünnepeknek megfelelően díszes terítőkkel takarják. Az állványon, vagy előtte a falon gyertyatartónak kell lennie, amely a Siviti vagy mizrah-táblára veti fényét. Ennek a táblának a feladata jelezni Jeruzsálem felé fordulás irányát.
A Tórafülke bal oldalán pedig a rabbi foglal helyet.
A XIX. század közepétől a mizrah-fal elé szélesebb emelvényt építettek, és a neológia irányzatot követőknél ide került a bima, és a közösség előjárói itt foglaltak helyet, erre tipikus példa a Dohány utcai zsinagóga.
A Tóratekercs az egyetlen szent liturgiai tárgy a zsinagógában, amely jelenléte megszenteli a teret, nélküle a zsinagóga profán térnek számít. A Tóra szövege Mózes öt könyve, lúdtollal, pergamenre, kézzel írva. Ezek azok a törvények, melyeket Mózes a Sinai-hegyen I.tenől kapott. A Tórák pergamentekercseit csak férfiak, szakemberek, szóférok írhatják. A tekercset két farúdra, az éc hájjimra, az életfára erősítik. Az éc hájjim a paradicsomi életfáról I.ten által vágott Mózesnek adott bot jelképe. Az askenáz zsidók az életfája fölé tórakoronát, ketert vagy gránátalma formájú díszt, rimont tesznek. A szefárdok sisak formában képezik ki a rúd végét. A Tóratekercset bársonyba, vászonba vagy selyembe bújtatva őrzik. Askenáz hagyományok szerint, a tóraköpenyre díszes ötvösmunkával készített tóravért, tász is kerül. Ennek közepén kis nyílás van, ahová az ünnepet jelző táblácska kerül. Mivel a Tóra betűit kézzel érinteni nem szabad, ezért olvasáskor Tóramutatót, jádot használunk. Végezve a felolvasással a jádat is az éc hájjimra akasztják, így ez is a Tóra díszét képezi.
A frigyszekrényt a zsinagógai tértől díszesen hímzett bíbor, kék, karmazsin, okkersárga vagy zöld színű, arany vagy ezüst szálakkal hímzett függöny, parohet választja el. Felső harmadában gyakori motívum a mózesi kettős tábla, amelynek két oldalán egy-egy oroszlán támasztja, felette gazdagon díszített korona található. A másik gyakori ábrázolás szőlőindával átfont két oszlop, vagy a kohanita főpapokat jelképező áldást osztó kezek, a Dávid- csillag, stb. A szimbólumok alatt sokszor az adományozó neve olvasható, héberül és magyarul is.
Hagyományosan szószék nem található a zsinagógában, mivel a tanítás, igehirdetésre a bima funkcionál. A Dohány utcai zsinagógában két szószék is található, ezért a neológ irányzathoz köthető.
A gyertyáknak is kiemelkedő szerepe van a zsinagóga tárgyai között, a lángok lobogása meghitt, áhítatos miliőt teremt. A legfontosabb szerepe a nér tamidr nak az örökmécsesnek van. I.ten jelenlétének, és az I.teni gondviselésnek a jelképe. A frigyszekrény előtt a mennyezetről lóg alá, meghatározott alakja nincs, a legkülönbözőbb változatit találjuk meg minden egyes zsinagógában.
A hagyományőrző közösségekben az esküvőt a templom udvarán tartják, ezért gyakran kovácsoltvas hüpéket találunk az udvarokon, mint pl. Kazinczy zsinagógánál. A reform közösségekben viszont az esküvő bekerül a zsinagógai térbe, és a Tóraszekrény előtt állítanak hüpét, a zsinagóga szerkezete új funkcióval bővül, egy szoba a mennyasszony és egy a vőlegény részére.
A Dessewffy utcai zsnagógát a Mazsikével közösen látogattuk meg.
A zsinagógai belső tér legjelentősebb része a belső mizrah – keleti fal – és az előtte álló néhány lépcsős emelvény, amely a Tóratekercsek őrzésére alkalmas szekrényhez vezet. Ennek két elnevezése ismeretes, az egyik az áron hákodes, amely jelentése szent szekrény, ill. a az áron habrit, amely pedig a Szövetség Ládáját jelenti, a szövetség a mózesi kőtáblákra való utalás. Ezek a szekrények gyakran nincsenek is a falba süllyesztve, hanem csak a két oszlop közé van állítva.
Ennek a két oszlopnak is szimbolikus jelentése van, a bal oldali oszlop neve Boáz, a jobb oldalié pedig Jáhin, az oszlopokat gyakran szőlőinda fonja át, utalva Jákob nemzetségére.
Többször említettük, hogy az áron hákodesnek magasabban kell állnia, ennek jelentése liturgiai szempontból fontos, amikor az előimádkozó a 130. Zsoltárnak megfelelően „A mélységből kiáltok hozzád, Örökkévaló” mondatot mondja, valóban mélyebb szinten álljon. A keleti faltól jobbra áll az előimádkozó állványa az oméd. Ez a gyakorlatban egyszerű olvasóállvány, amelyet az ünnepeknek megfelelően díszes terítőkkel takarják. Az állványon, vagy előtte a falon gyertyatartónak kell lennie, amely a Siviti vagy mizrah-táblára veti fényét. Ennek a táblának a feladata jelezni Jeruzsálem felé fordulás irányát.
A Tórafülke bal oldalán pedig a rabbi foglal helyet.
A XIX. század közepétől a mizrah-fal elé szélesebb emelvényt építettek, és a neológia irányzatot követőknél ide került a bima, és a közösség előjárói itt foglaltak helyet, erre tipikus példa a Dohány utcai zsinagóga.
A Tóratekercs az egyetlen szent liturgiai tárgy a zsinagógában, amely jelenléte megszenteli a teret, nélküle a zsinagóga profán térnek számít. A Tóra szövege Mózes öt könyve, lúdtollal, pergamenre, kézzel írva. Ezek azok a törvények, melyeket Mózes a Sinai-hegyen I.tenől kapott. A Tórák pergamentekercseit csak férfiak, szakemberek, szóférok írhatják. A tekercset két farúdra, az éc hájjimra, az életfára erősítik. Az éc hájjim a paradicsomi életfáról I.ten által vágott Mózesnek adott bot jelképe. Az askenáz zsidók az életfája fölé tórakoronát, ketert vagy gránátalma formájú díszt, rimont tesznek. A szefárdok sisak formában képezik ki a rúd végét. A Tóratekercset bársonyba, vászonba vagy selyembe bújtatva őrzik. Askenáz hagyományok szerint, a tóraköpenyre díszes ötvösmunkával készített tóravért, tász is kerül. Ennek közepén kis nyílás van, ahová az ünnepet jelző táblácska kerül. Mivel a Tóra betűit kézzel érinteni nem szabad, ezért olvasáskor Tóramutatót, jádot használunk. Végezve a felolvasással a jádat is az éc hájjimra akasztják, így ez is a Tóra díszét képezi.
A frigyszekrényt a zsinagógai tértől díszesen hímzett bíbor, kék, karmazsin, okkersárga vagy zöld színű, arany vagy ezüst szálakkal hímzett függöny, parohet választja el. Felső harmadában gyakori motívum a mózesi kettős tábla, amelynek két oldalán egy-egy oroszlán támasztja, felette gazdagon díszített korona található. A másik gyakori ábrázolás szőlőindával átfont két oszlop, vagy a kohanita főpapokat jelképező áldást osztó kezek, a Dávid- csillag, stb. A szimbólumok alatt sokszor az adományozó neve olvasható, héberül és magyarul is.
Hagyományosan szószék nem található a zsinagógában, mivel a tanítás, igehirdetésre a bima funkcionál. A Dohány utcai zsinagógában két szószék is található, ezért a neológ irányzathoz köthető.
A gyertyáknak is kiemelkedő szerepe van a zsinagóga tárgyai között, a lángok lobogása meghitt, áhítatos miliőt teremt. A legfontosabb szerepe a nér tamidr nak az örökmécsesnek van. I.ten jelenlétének, és az I.teni gondviselésnek a jelképe. A frigyszekrény előtt a mennyezetről lóg alá, meghatározott alakja nincs, a legkülönbözőbb változatit találjuk meg minden egyes zsinagógában.
A hagyományőrző közösségekben az esküvőt a templom udvarán tartják, ezért gyakran kovácsoltvas hüpéket találunk az udvarokon, mint pl. Kazinczy zsinagógánál. A reform közösségekben viszont az esküvő bekerül a zsinagógai térbe, és a Tóraszekrény előtt állítanak hüpét, a zsinagóga szerkezete új funkcióval bővül, egy szoba a mennyasszony és egy a vőlegény részére.
A Dessewffy utcai zsnagógát a Mazsikével közösen látogattuk meg.
RSS Feed
