1910 elején döntöttek, egy nagy zsinagógára van szükség. A leendő zsinagóga pontos helyét is kiválasztották, mégpedig a VIII. kerület határán fekvő Páva és Tűzoltó utcai saroktelekre, amelyet Belatini Braun Géza gyáros ajánl fel, aki a Magyar Iparművészeti Társulat tagja is többek között. A teleken egy műhely állt, először csak ezt alakították át Köch Károly építőmester irányításával. Két épületet építettek, egy nagyobb téglalap alakút a Tűzoltó utca oldalán, a férfiak részére (176,4 m2), és egy kisebbet a Páva utca oldalán a nőknek (128,8 m2). Ez 205-160 ülőhelyet jelentett. A frigyszekrény a két utca metsződésében a Páva utca falán állt. Külsőt tekintve egyszerű lakóház kinézetű volt. Korabeli fénykép sajnos nem maradt fent.
1910 pészachján itt tartották az első istentisztelet, így most volt a 100 éves évfordulója a teleknek zsidó liturgiai szempontból.
1910 végére már olyan kritikusan sok zsidó élt itt, hogy döntöttek, a nagy zsinagóga felépítése nem várhat. A tervekkel Román Miklóst bízták meg, az aszódi zsinagóga tervezőjét.
Baumhorn Lipót tervezte többek között a következő zsinagógákat:
A zsinagógát 1924. január 6-án avatták fel, ezen a napon gyújtotta meg Farkas József főrabbi az örökmécsest (1944-ben mártírhalált halt).
A korabeli sajtó már 28000 zsidóról számol be a Ferencvárosban.
1933-ban új imaházteremmel bővítették. De ezt már Lipót nem éri meg, 1932. július 8-án elhunyt.
A Páva utcai zsinagóga
apszisa 4,40 × 12,60m , összesen 361,62 négyzetméter területű, amihez hozzájön a karzat, ahol hajdanán a nők imádkoztak, most pedig szédereknek ad helyet. A bima eredetileg a terem közepén állt, márványemelvénye ma is látszik, tehát eredetileg ortodox közösségnek épült. Ma a nagy zsinagóga nem tölt be liturgiai funkciót, a Holokauszt Emlékközpont részeként, inkább csak látványosság.
A körzetben élők a zsinagógához csatlakozó melléképületben imádkoznak, jól működő neológ közösséget alkotva.
A belső tér kék, fehér, sárga (három hagyományos zsidó szín) festése a szegedi zsinagógából köszön vissza. A festés stílusa romanizáló: a középkori festészetben oly gyakran használt függönydrapéria a szentély apszisában a falak motívumaival jut érvényre. A szentély két pillére a salamoni templom két oszlopát jelképezi. A női karzat pedig makkabeus liliomokkal van teleszórva.
A Tóraszekrény nem a hivatalos keleti irányba néz, hanem dél felé. Aztán a később épült új imateremben, ahol most is vannak az imák, már kelet felé.
Érdekesség: Somer székhelye volt ez még a fénykorban.