2010. október 22. és 24. között a Zsinagóga Tours délnek vette az irányt.
A program a következő képpen nézett ki:

1. nap: Kabbalat Shabbat a Szabadkai Hitközséggel

2. nap: Újvidék, majd délutántól Belgrád

3. nap: Belgrád, hazafelé pedig Jánoshalma és Kiskunhalas

A Zsinagóga Tours keretében a Kidma különleges módon ünnepelte a Szukotot (Sátoros ünnepet). Az Izraeli Kulturális Intézetben szeptember 23-án csütörtökön  szemináriumot tartottunk, melyen Radvánszki Péter (Leo Baeck Coleage, London) It’s been a Friday’s night! - Kabbalat sabat kezdőknek, középhaladóknak címmel beszélt az ilyenkor szokásos ünnepi hagyományokról. Majd másnap, Szukot második napján immár az előadáson elhangoztak ismeretében közösen tartottunk kidust, amit akusztikus koncert követett.
Az ünnepkör lezárásaként szeptember 29-én reform módra Szimhat Tórát ünnepeltünk a Szim Shalom közösséggel. Ezt követően egyfajta retrospektív bemutatót tartottunk a Zsinagóga Tours elmúlt egy évéről. Az eltelt idő alatt több mint 30 zsinagógát nézhettek meg a program résztvevői, amit a szervezők szorgosan dokumentáltak.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Kidma Zsidó Diákszervezet szervezésében szeptember 5-én az Európai Zsidó Kultúra Napján megrendezett három állomásos Zsinagóga Tours keretében az érdeklődők megismerkedhettek a zsidó vallással, a zsinagógai közösségekkel, valamint az imahelyek berendezési tárgyaival és építészeti világával. Ez volt a Józsefvárosi Nyitott Zsinagógák program részletes programja:

14:00 - A Teleki téri stíbel (imaház)
„A fővárosban egyedülálló szefárd (spanyol) rítusú ortodox imaház”
Ahol nem számít, hogy valaki chabad, haszid, ortodox vagy neológ nézeteket vall, itt mindenkinek örülnek

15:00 - A Nagyfuvaros utcai zsinagóga
„Zsinagóga bordélyból, kaszinóból”
Egykoron iparosok, segédek, kiskereskedők zsinagógája

16:00 - Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem
„A rabbinövendékek temploma”
I. Ferenc József császár alapította, s 1877 óta megszakítás nélkül működő Rabbiképző Intézet zsinagógája. Betekintés a zsidóság őszi ünnepkörébe és dallamvilágába.

A Józsefvárosi Nyitott Zsinagógák délutánján a Mazsike és a Kidma felkereste a Teleki téri imatermet. A szeptember 5-i programsorozat keretében az apró zsinagógát közel kétszázan látogatták meg. (A templomban férfi részén 40, a női részen16 ülőhely van, ezen kívül az imatermi kidus asztal köré nagyjából 10-en ülhetnek le. A fennmaradó helyeken pedig mindenhol állt a közönség.) A vendégek egyszerre nem is fértek be, így egymás után többször is elhangoztak a közösséget bemutató előadások. Míg az udvaron ragadt tömegeket vezetett sétára indultak a környéken, addig bent zajlott az előadás. Amelyből kiderült, hogy a zsinagógát alapító közösség gyökerei messzire nyúlnak. Az 1492-ben Spanyolországból és Portugáliából elűzött zsidók útja Lengyelországon keresztül vezetett a józsefvárosi teleki térre. Az 1927-ben alapított imaházat olyan haszid közösség látogatta, amely szefárd rítusú imarendet követett az egyébként Magyarországon általános askenázi helyett.
További részletek: http://telekiter.com/

Az alföldi zsidóság múltját és jelenét ismerhettük meg a Mazsike által szervezett Mezővárosi Zsidó Napok keretében. A Dél-Alföld egykori zsidó közösségeiről és a Holocaust utáni történetéről informatív előadásokat hallhattak a résztvevők. A helytörténeti ismeretek mellett jutott idő a színes kulturális programokra is a három napos rendezvénysorozat keretében. De jutott idő arra is, hogy a résztvevők megismerjék Hódmezővásárhely, Makó és Mártély egyéb nevezetességeit is.

A bibliából tudjuk, hogy a zsidók első kultuszépítménye, a pusztai vándorlások idején felállított szentsátor vagy más néven frigysátor: Ohel Moéd. Ez a sátor négyszög formában épült, előtte nagy udvarral, amelyben az oltár állt az égő áldozatok számára. Az ohel pedig két részre volt osztva, a szentélyre, illetve a „Szentek Szentjére", a kettőt pedig míves függöny (kárpit) választotta el. A szentélyben állt a kenyér asztala, az arany menóra, és az aranyozott oltár, a Szentek Szentélyében pedig a frigyládát őrizték a törvénytáblákkal.

Dávid király Jeruzsálem elfoglalása után elhatározta, hogy a szentsátort templommá építi, így annak egy állandó helyet adva. A sátort a vándorlás folyamán mozgatták. Az építkezést Salamon király hajtja végre föníciai mesteremberekkel. A templom beosztása analóg a szentsátoréval: udvar, szentély, Szentek Szentélye. A templom épülete nem volt túlságosan nagy, kb. 27 × 9 m volt hosszú, ill. széles, valamint 13,5 méter magas, ebből a Szentek Szentélye 9 × 9 méternyi területet foglalt el. A szentélybe csak a szolgálatot teljesítő papok, a Szentek Szentélyébe pedig kizárólag a főpap léphetett be, de ő is csak egyszer egy évben. A nép gyülekezőhelye az udvar volt.

Salamon temploma az i. e. X. században épülhetett, körülbelül 417 évi fennállása után, babilóniai seregek lerombolták a templomot, kincseit, a frigyládával együtt elhurcolták.

A mai zsinagógákban a Szentek Szentélyére ill., az abban őrzött frigyládára a keleti falban, más néven a mizrah falban elhelyezett tórafülke utal. Ennek a belső tér szintjénél magasabban kell lennie, ezért csak lépcsőkön közelíthető meg. A tórafülkében őrzik a Tórát, Mózes 5 könyvének kézzel írott pergamen változatát. A fülkét függöny, parohet takarja.

A babilóniai fogság után i. e. 516-ban újra felépítik a jeruzsálemi szentélyt, ami később szintén háborúskodások áldozata lett. Heródes i. e. 20-ban fényűző pompával állítja helyre. A templomudvart kétszeresére nagyítja, és az udvar köré nagyszabású építményekkel veszi körül. A jeruzsálemi templomot i. sz. 70-ben a rómaiak pusztították el, és a kincseket Rómába szállították.

A mai zsinagóga őse a babilóniai fogság idején alakult ki. A templom mellett már akkor elkezdtek kialakulni a közös imádkozás, szent iratok tanulmányozása, illetve áldozatbemutatás céljából használt egyéb „gyülekezőhelyek”, ám ezek nem számítottak szent helyeknek. A Talmud szerint Jeruzsálemben a második templom idején már 200 ilyen épületet tartottak számon.

A szétszóródás után a zsidóság emlékezetében és imájában őrzi tovább a jeruzsálemi templomot. Ezért gyülekezeti épületei, imahelyei a régi templom felé néznek. Az ókori Palesztinában az első zsinagógák még a bejárati homlokzatukkal néztek a szentély felé, de kb. az i.sz. IV. századtól, már a frigyszekrény fala követi az irányt. Európában ez az irány az észak-kelet.

Jelmagyarázat:

I – előcsarnok
II – női karzatra vezető lépcsőház
III – zsinagógai tér
IV – női karzat
V – Geniza (elrejtés) = kamra
A – elöljárók ülőhelye
B – szegények, vándorok ülőhelye
C – számozott helyek (megvásárolhatók, fő jövedelemforrás)
1 – frigyszekrény
2 – Mizrah- emelvény (felette lóg a nér tamid, másképp: örökmécses)
3 – előimádkozó asztala
4 – rabbi helye
5 – bima (tóraolvasó emelvény)
6 – tóraolvasó asztal
7 – gyertyatartók helye, ált. menórák
8 – kijor (kézmosó) valamint a mattan beszéter (alamizsnagyűjtő) helye

A zsinagóga építési helyét illetőleg voltak megkötések, miszerint vízparton, az adott hely legmagasabb pontján kell épülnie, de a szétszóródásban, gyakran üldözött zsidók ezeket a kritériumokat csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudták megvalósítani. További elvárás volt, hogy az ablakokat magasra helyezzék, hogy a kíváncsiskodó emberek ne zavarhassák a szertartásokat.

A zsinagóga szó eredete a görög „szünagógé” szóból ered, ami gyülekezést jelent, mivel a zsinagóga a közösségi imák színtere, tehát a „gyülekezés háza”.

A héber nyelvben háromféle elnevezés ismeretes, bár mind ugyanarra a funkcióra utal, a jelentésbeli eltérés a méretben, ill. a rendeltetésben van:

- Bét hakneszet (gyülekezés háza): a közös imára, I.tentiszteletre és a Tóra közös tanulmányozására kialakított helyet jelenti. Nagyméretű.

- Bét tefila (imádság háza): a különbség az előzőtől, hogy lényegesen kisebb, klasszikus imaház, építészeti szempontból meg kell, hogy egyezzenek.

- Bét hámidrás (tanház): olyan kisebb méretű imaház, amelyet napközben tanulás, vallási oktatás folyik, de I.tentisztelet céljára is használhatják.

Érdekesség, hogy az ország keleti részén élő hagyományőrző közösségek a kisméretű imaházakat, amelyekben oktatás is folyt stibl, vagy klause néven emlegették.

A közös imák feltétele a létszám, a minjan, ami tíz 13. életévét betöltött férfit jelent, ennek hiányában nem lehet a Tórából felolvasni, de rendes temetést tartani sem.

Azokat az imahelyeket is minjannak nevezik, ahol egy család házának egyik szobáját alakítja imahellyé, vagy a háza udvarán épít egy kis imaépületet. Ezeket a minjanokat a tulajdonosáról és annak foglalkozásáról nevezték el, pl.: Debrecenben volt Ullmann vaskereskedő minjan.

A belső tér kialakításánál fontos volt az a szempont, hogy a nemek el legyenek különítve. Kezdetben a nők külön imateremben imádkoztak, betekintő nyílásokkal a zsinagóga terébe, a középkor után a két teret összekapcsolták, de a nőket rácsokkal vagy függönnyel választották el. Később a női imahely a karzatra került, gyakran több szinten is egymás fölött.

Építészetileg a zsinagóga két fő részből áll: az előcsarnokból, illetve az úgynevezett zsinagógai térből. Az előcsarnokban van elhelyezve a bejárat közelébe a rituális kézmosót a kijort. A vízzel való érintkezés a testi és lelki megtisztulást jelképezi, így tisztán, bűnöktől megszabadulva vehetnek részt a hívők a szertartásokon. Mivel a nők csak hallgató, nem aktív résztvevői a vallási szertartásoknak, részükre a női bejáratnál nincs külön kijor.

A zsinagógai térbe vezető ajtó mellé helyezik a perselyeket, alamizsnagyűjtő szekrényeket (mattan beszéter). Ez a zsinagóga egyik legfontosabb tárgya, mivel az irgalom, a jótékonyság gyakorlása Tórai parancsolat.

Az előcsarnokból gyakran nyílik a geniza (elrejtés), egy kis kamra, ahol a felszerelési tárgyakat, ill. a megsérült imakönyveket, Tóratekercseket helyezik, mivel ezek alkalmatlanok használatra. Innen az összegyűjtött iratokat ima kíséretében a temetőben hantolják el, vagy befalazzák őket.

A zsinagógai tér lényegében a zsidó közösség gyülekezési helye, imádkozásra, oktatásra, Tóra tanulmányozásra, de még a XIX. század második feléig az igazságszolgáltatás színtere is ez volt. Így tulajdonképpen ez egy bárhol, bármikor kialakítható profán tér, amely csak a Tóratekercsek elhelyezésével nyeri el „szentségét”.

Az épület megépítéséről Fochs Antal 1873. március 1-jén keltezett végrendeletében rendelkezett, amikor is 300 ezer forintot adományozott siketnéma épület felépítésére. Az adománynak köszönhetően, az országban második helyen, Budapesten épül fel siketeket oktató iskola, az Izraelita Siketnémák Országos Intézete. Az első funkciójában hasonló épület Vácon működött.

1876-ban kezdődik az építkezés, 1878-ban veszi át a zsidó hitközösség, majd óriási lendülettel kezdi meg a tanítást Grünberger Lipót, az intézet igazgatója, a hangos beszéd tanításának bevezetésével.

Zsinagógát csak 1931-32 között építenek az épület bal szárnyába, Baumhorn Lipót és veje Somogyi György tervei alapján. Baumhorn Lipót legutolsó munkája ez a zsinagóga tér kialakítás, befejezése után nem sokkal hunyt el. Ez időben (1924-32 között) dolgozik az új nyíregyházi zsinagóga építésén is, ezért a belső térek sok hasonlóságot mutatnak. Mindkét zsinagógában a legfőbb motívum a mizrah fal, ill. az ott kialakított frigyszekrény, kettős korinthoszi oszloppal körülölelve. A tervező kedvenc motívuma, az oszlopokat félkörívben áthidaló csipkézett árkád is megtalálható a díszítő elemek között.

A Bethlen téri zsinagóga bejárata fölött héber felirat (118. zsoltár 20. verse) és a mózesi kőtáblák jelzik a zsidó imahelyet, egyéb külső változtatást B. Lipót nem végzett az egykori intézet épületén.

1990-től a zsinagóga rabbija Deutsch Róbert, aki sokat tett azért, hogy a zsinagógában a hét minden napján legyen napi ima, minjánnal.

2010. május 5-én pontban két órakor bepattantunk a buszba és irány első állomásunk Mezőcsát. Mindenféle formájú felhő csodalények kíséretében érkeztünk első állomásunkra.

Az 1880-ban épült mezőcsáti zsinagóga mostanra nagyon romos állapotban van, ám a baljós külső meseszép, de erősen leromlott állapotú belső teret rejt. Az épület lakat alatt van, és minket előre figyelmeztettek, az épület életveszélyes, nem látogatható, de egy helyi arra sétáló úr megsúgja, a lakatkulcs, a szomszédos vegyes kereskedésben van. Futás a kulcsért, és már bent is voltunk!

A festés még szépen kivehető, az okkersárga és a királykék a két meghatározó szín, illetve a hajdani tóraszekrényt körbeölelő festett vörös függöny, tapasztalt zsinagógalátogatók lévén még sosem láttunk ilyet, ám később még két hasonlóval is találkozunk. Ortodox közösség temploma volt, mint az összes többi borsodi zsinagóga, amit meglátogattunk. Ez nem véletlen, haszid irányzat magyarországi központja ebben a térségben volt. A valamikor középen elhelyezkedő bima már nem található.

A női karzatra az épület jobb oldalán található külön bejáraton lehetett felmenni, ezt ma már csak a galambok használják. A főhomlokzat romantizáló stílusban készült, az eredeti homlokzat igazolására mára csak az ívben záródó keskeny ikerablakok maradtak. A középmezőt valószínűleg a mózesi kettős kőtáblák zárták le.
A zsinagóga megmentésére a helyi országgyűlési képviselő javaslatára létrejött egy közalapítvány, úgyhogy remény van a helyreállításra.

Majd látogatás a temetőbe, ahol egyik csodarabbin is el van temetve. A temető nagyon szépen rendben van tartva, az ohelben még égett egy gyertya, tehát nem rég járt ott valaki imádkozni, és rengeteg kvitli hevert a síron is, valamint a sírkőre írva rengeteg imádság, kérés.

A zsidó temető kint van a város szélén, ezen kívül még két temető van, egy a keresztényeknek, és egy azoknak, akiket bizonyos okok (…) miatt nem lehetett egyik vallásos temetőben sem eltemetni, ez a város határán túl van.

Sietünk, kora estére, Miskolcra kell érnünk, a helyi közösséggel fogjuk köszönteni a szombatot.

Igyekezetünknek hála jóval istentisztelet előtt érkezünk, de már vannak ott, egy kedves bácsi mesél a zsinagógáról, és a közösség életéről. Ahhoz, hogy a nagy zsinagógában imádkozzunk, még hideg van, ezért a szomszédos imaházban leszünk, de kérésünkre feltárul a grandiózus épület kapuja is.

Az épület 1856-63 között épül fel (Miskolcon ez a 3. zsinagóga volt, mára már csak ez maradt) Ludwig Förster tervei alapján, az ő tervei alapján épült fel a Dohány utcai zsinagóga is. Érdekes párhuzamot vonni a neológ Dohány zsinagóga és az ortodox miskolci között hisz ugyanazon tervező keze nyomát jelzi.

Másik érdekes párhuzam, hogy a miskolci ortodox zsinagóga épp úgy a Kazinczy utcában található, mint az ortodoxia fővárosi központja a VII. kerületben.

Az esti program vacsora után „Miskolc By Night” , ami egyenlő, kilátás a kollégium ablakából, és alvás a fáradtságtól.

Másnap két pótmamánk Anita mama és Hédi mama reggelit készít nekünk és újult erővel vágunk neki Tokajnak, ahol már vár minket Lajos bácsi A Tokaji Zsidó, aki egyszer megismeri rögtön megérti mivel érdemelte ki ezt az egyben megtisztelő, másrészt szomorú – csak ő az egyetlen vallását gyakorló zsidó Tokajban - „rangot”.

Lelkesen megmutatja a zsinagóga melletti imaházat, ami szó szerint irigylésre méltó színvonalú, majd átmegyünk az étkezőbe, - amihez kóser konyha tartozik - ahol a falak ki sem látszanak a híres rebbék képei alól, mint mondta, ő türelmes ember, de megszerzi a hiányzó képeket, akadály nincs előtte. Elmeséli a tokaji zsidóság történetét ab ovo. A XVII. században települtek be az első zsidók, és mivel a zsidó liturgiában a bor fontos szerepet tölt be, így a zsidók is fontos szerepet töltöttek be a borkereskedelemben, Közép- és Kelet-Európába is ők szállítottak. Természetesen nem csak kóser bort árusítottak. A Tokaji Múzeum egyik termében a zsidó borkészítés emlékei vannak kiállítva. A II. világháború előtt mintegy 800 zsidó élt Tokajban.

Emlékszem a péntek estékre, tökéletes csönd honolt a faluban, a shabbat köszönte előtt az asszonyok csólentet (sólet) főztek, és minden otthonban gyertyát gyújtottak. - mondja Lőwy Lajos. A háború után kevesen tértek vissza, néhány embernek sikerült a helyi nem zsidó emberek segítségével megszökni a zsinagóga köré kijelölt gettóból.

Azt tudtuk előre, hogy a tarcali zsinagógát megvásárolta egy finn üzletember, és hogy galériát csinált belőle, ill. az emeleten lakást, de szerintem mindenkit meglepett, amit látott a zsinagóga belsejében. Kívülről szépen fel van újítva, semmi sem árulkodik, hogy mit rejt belül, - persze eddig az összes zsinagóga meglepett bennünket. Egyedül a Dávid csillag hiányzik a női karzatfeljáró tetejéről, az restauráláskor tűnt el. A bejáraton a következő megkopott héber felírat fogadja a belépőt: „Ez az Úrnak kapuja, az igazak járnak be rajta.”

A zsinagóga belül: a konyhába lépünk be, jobbra a bima és környéke helyén a nappali, illetve időszakonként galériaként működő tér, a keleti falon a hajdani tóra fülke fölött egy kis téglalap alakú részt hagytak meg az eredeti belsőből: két oroszlán tarja a mózesi kőtáblákat, festett függöny öleli körül őket. A konyhából lépcső vezet az anno női karzatként funkcionált emeltre, (a női feljáróból most alul fürdőszoba, felül gardrób készült) az emeleten két franciaágy és egyéb berendezések, kilátás a mizrahi falra.

Vissza kanyar Tokajba, megnézni a nagy zsinagógát. Tokaj első zsinagógáját az 1750-es évek körül emelték, de 1890-ben leégett, helyére emelték a ma is látható nagyszabású zsinagógaépületet. A fénykorában gazdagon díszített 1000 férőhelyes templom volt. A II. világháborúban erősen megrongálódott, raktárnak használták. 2006-ban adták át a mostani állapotában, konferencia- és kultúrközpont funkciót tölt be.

Következő állomásunk Olaszliszka, ahol sajnálatos módon a zsinagógából csak egy fal csonk látszik, de csodák csodájára ez nem más, mint a keleti fal! Az akkori rabbi nem engedte berakni az utolsó követ, hogy az épület „befejezetlensége” is emlékeztessen a jeruzsálemi Templom pusztulására. Sokan mondják a magyar zsidóság siratófalának az olaszliszkai romot. A rom „kompenzálásaként” egy csodálatos temető fogad bennünket, egy másik csodarabbival, aki nem más, mint Friedmann Hersele (1808-1874) a magyarországi haszidizmus legnagyobb alakja.

Innen Mádra utazunk, ahol fényűző módon 2004-ben felújították a barokk zsinagóga, azon belül copf díszítőelemekkel díszített. 1795-ben építették lengyel borkereskedő és termelő zsidó családok egy kis dombra, a helyiek szerint a vallási háromszöget a zsinagóga zárta be a római katolikus és protestáns templommal. A domb lábánál az L –alakú rabbiház és jesiva még ma is áll jó állapotban.

A felújítás során a főként a XIX. századból származó díszítőelemeket a legnagyobb pontossággal restaurálták. A tóraszekrényt itt is trompe l’œil („szemet becsapó”) technikával készült kárpit szegélyezi a mezőcsáti és a tarcali zsinagógához hasonlóan, persze itt érvényesül a legjobban, és tényleg olyan hatást kölcsönöz, mintha valóban függöny lógna körülötte.

A zsinagógában a kék a rózsaszín és krém színek dominálnak. Az oroszlán szimbólum itt is megjelenik. A templomhoz fontos megemlíteni, hogy amikor Amerikából több száz haszid zsidó zarándokol a környékre valamelyik rebbe jor-cájtja alkalmából ide jönnek imádkozni, mert ezt a zsinagógát úgymond nem szentségtelenítették meg, soha nem használták más célzattal az épületet, csak istentiszteletekre.

A „zsinagóga őr” Fehér Barnabás ismertetőt tart a fontosabb dolgokról, majd borospincéjébe invitál minket, ahol többek között 6 puttonyos aszúval kínál minket, közben számára kedves, a gyerekkorában a zsidó pajtásaitól hallott zsidó viccekkel szórakoztat minket.

Újra Tokaj, havdala Lajos bácsival az imaházban, majd egy kellemes esti séta a főutcában, ahol egyesével felidézi hajdanán, melyik házban ki lakott, vagy épp milyen bolt volt a helyén, megtudjuk, hogy a zsinagóga mögötti utcát lakták a szegény zsidók, a másik oldalt pedig a gazdagok. „De a szombat az mindenkinél szombat volt, került az asztalra csirke, liba!” elmeséli a trükköt is: a szegény zsidó bement a boltba, és a zokniját felhúzta, ezzel jelezve, hogy nincs pénze tisztességes szombatot tartani, a tulaj pedig megértette, és segítette a rászorultat.

Másnap még hazautazás előtt Megyaszóra indulunk megnézni a zsinagógát, ám kiderül, 4 éve lebontották, a teleken azóta új ház áll. Kár érte, a tipikus falusi zsinagógát példázta.

Ferencváros, lakói kézművesek, iparosok, malmosok, kereskedők. 1830-ban 8 zsidó él a IX. kerületben, 4 nő és 4 férfi. 80 év múlva, 1910-ben 9846. Az első imahely 1900-ban alakult a Márton utcában, később az igény miatt még két helyen tartottak istentiszteleteket, ám ezeket a helyeket csak bérelték. A helyi vallási központ a patinás Ráday utcában kapott helyet több imaterem jegyében, később Talmud-Tóra iskola is alakult itt.

1910 elején döntöttek, egy nagy zsinagógára van szükség. A leendő zsinagóga pontos helyét is kiválasztották, mégpedig a VIII. kerület határán fekvő Páva és Tűzoltó utcai saroktelekre, amelyet Belatini Braun Géza gyáros ajánl fel, aki a Magyar Iparművészeti Társulat tagja is többek között. A teleken egy műhely állt, először csak ezt alakították át Köch Károly építőmester irányításával. Két épületet építettek, egy nagyobb téglalap alakút a Tűzoltó utca oldalán, a férfiak részére (176,4 m2), és egy kisebbet a Páva utca oldalán a nőknek (128,8 m2). Ez 205-160 ülőhelyet jelentett. A frigyszekrény a két utca metsződésében a Páva utca falán állt. Külsőt tekintve egyszerű lakóház kinézetű volt. Korabeli fénykép sajnos nem maradt fent.
1910 pészachján itt tartották az első istentisztelet, így most volt a 100 éves évfordulója a teleknek zsidó liturgiai szempontból.
1910 végére már olyan kritikusan sok zsidó élt itt, hogy döntöttek, a nagy zsinagóga felépítése nem várhat. A tervekkel Román Miklóst bízták meg, az aszódi zsinagóga tervezőjét.

1910-es centrális kupolás szecessziós épületét az ötvenes évek elején bontották le. A háborúban találatot kapott, s a szovjet csapatok megszentségtelenítették. Az egykori zsidó elemi (héder) ma Városi Bölcsőde. Falán 2005-ben helyezett el a város emléktáblát.

Ám a világháború kitörése, a gazdasági válság és a hitközségi elnök halála miatt az építkezés eltolódott. Az alapkövet nehéz küzdelmek után 1921. október 26-án rakták le , ám! a régi imaházat csak 1923-ban bontották el, és kezdődött meg az érdemi építkezés, teljesen új tervek alapján, az új tervező Baumhorn Lipót, aki kétségtelenül a magyarországi zsinagógaépítészet legnagyobb egyénisége.



Baumhorn Lipót tervezte többek között a következő zsinagógákat:

Ez utóbbi négyet, itáliai utazásai ihlették. Összesen 22 önálló zsinagógát tervezett, és megannyi felújításában segédkezett. Így például a pécsi zsinagóga bővítésében is:

Baumhorn Lipót síremlékén a szegedi zsinagóga kupolája látható:

A nagy (kupolás) terek szecessziós jellegű megoldásában egyedülálló és szinte iskolát teremtő módon járt el.

A zsinagógát 1924. január 6-án avatták fel, ezen a napon gyújtotta meg Farkas József főrabbi az örökmécsest (1944-ben mártírhalált halt).

A korabeli sajtó már 28000 zsidóról számol be a Ferencvárosban.

1933-ban új imaházteremmel bővítették. De ezt már Lipót nem éri meg, 1932. július 8-án elhunyt.

Előcsarnoka 13 × 3,78 m, az imaterem 20,40 × 12,60 m,
apszisa 4,40 × 12,60m , összesen 361,62 négyzetméter területű, amihez hozzájön a karzat, ahol hajdanán a nők imádkoztak, most pedig szédereknek ad helyet. A bima eredetileg a terem közepén állt, márványemelvénye ma is látszik, tehát eredetileg ortodox közösségnek épült. Ma a nagy zsinagóga nem tölt be liturgiai funkciót, a Holokauszt Emlékközpont részeként, inkább csak látványosság.

A körzetben élők a zsinagógához csatlakozó melléképületben imádkoznak, jól működő neológ közösséget alkotva.

A belső tér kék, fehér, sárga (három hagyományos zsidó szín) festése a szegedi zsinagógából köszön vissza. A festés stílusa romanizáló: a középkori festészetben oly gyakran használt függönydrapéria a szentély apszisában a falak motívumaival jut érvényre. A szentély két pillére a salamoni templom két oszlopát jelképezi. A női karzat pedig makkabeus liliomokkal van teleszórva.

A Tóraszekrény nem a hivatalos keleti irányba néz, hanem dél felé. Aztán a később épült új imateremben, ahol most is vannak az imák, már kelet felé.

Érdekesség: Somer székhelye volt ez még a fénykorban.